A társasjátékok hasonlítanak a mesékhez
A színes bábuknak, azaz a szereplőknek el kell jutniuk a rajttól a célig, az Óperenciás-tengertől az Üveghegyig.
A dobókocka, vagyis a sors dönti el, hogy kimaradunk-e a dobásból, azaz kapunk-e esélyt, hogy legyőzzük a képzeletbeli sárkányt. Közben húzhatunk bölcsességeket tartalmazó szerencsekártyákat is.
Farkasházi Réka Társasjáték című meséivel – a kötet tanító szándéka ellenére – már akkor is nyerésre állunk, amikor elkezdjük olvasni.
A könyvben nincs sárkány, helyette a szereplőknek olyan rémségekkel kell megküzdeniük, mint a testvérféltékenység, a rivalizálás, a szülők válása vagy a nagyszülő elvesztése
A címadó írás „sárkánya” a társasozás közbeni csalás. Farkasházi remekül teremt helyzetet, a dialógusai életszerűek, átérezzük Misi, a kistesó kétségbeesését, aki beszalad a fürdőszobába, hogy jól kisírja magát. A történet végén nincs feloldás, Misi elfogadja bátyja békítő gesztusát, mert védtelen a nagyobbikkal szemben, majd nekiállnak újból társasozni, és a kertből visszatérő apa megállapítja, hogy milyen szépen játszanak a gyerekek. Van ebben valami nyugtalanító, de fogadjuk el: a könyvben nincs minden történetnek feloldása.
Persze, lehetettek volna „igazi sárkányok” és varázslók is a Társasjátékban, de az írónő a valóságban tartja a szereplőit, mégis ad nekik varázserőt: szeretetet, figyelmet és empátiát.
A második, Bal, jobb című szövegben Olivér kórházba kerül, vakbéllel operálják, ez sem éppen vidám felállás, sőt a problémák itt egymásra rétegződnek, mert betegsége miatt lemarad a karateversenyéről. De minden rosszban van valami jó: a kórházban megismerkedik Vandával, aki balettozni jár, sőt szerepel a Diótörőben is. Később elhívja Olivért az előadásra, a fiúcska pedig meghívja a versenyeire.
Itt már látható, hogy a szerző nem használja ki a társasjáték szimbolikájában rejlő lehetőségeket, persze ha nagyon akarjuk, mondhatjuk azt is, hogy az életben minden egy nagy társasjáték része. Akkor viszont lehet, hogy nem kellett volna a borítót is a társasozás arculati elemeivel megidézni. Igen ám, de akkor mivel?
Ugyanis a könyvből hiányzik a közös nevező, minden epizódban más és más szereplőket ismerhetünk meg, így aztán nincs senki, akivel azonosulni tudnánk, és nem épül ki egyetlen karakter sem.
A hangsúly a történeteken van, amelyeknek sok esetben a rivalizálás a témája, mint ahogy a Libikóka című mesében is, amelyben Farkasházi Réka a fiúk és a lányok közötti harcokat meséli el (kik fociznak jobban, kik tudnak több grillkolbászt megenni), és az ikertesók, Csenge és Emil közötti finom konfliktusokat is feltárja.
Az Irány a Mars! című mese a gyászfeldolgozás szép példája
Sári aznap érkezik a nagymamájához, amikor a nagypapa (így mondják) elment. Erről jó lett volna többet tudni: a temetés napján játszódik a történet vagy épp a halál napján? Sári csillagközi utazásról fantáziál, miközben előveszi a papírdobozból készített űrhajóját, hogy meglátogassa a Marson a nagyapát, de aztán megtudja, hogy a nagyszülője mindenhol ott van, ahol van szeretet, a fűszálakban, és még Ica cicában is.
Az Anyák napjára című történetében Pannival ismerkedünk meg, aki a lámpaláz miatt nem tudta elmondani az anyák napi verset, s a szerző remekül oldja fel a végén a mesét azzal, hogy nem a szavalásnak, még csak nem is a virágnak örülnek a szülők a legjobban, hanem a gyerekük ölelésének. Itt a szülők válása is szóba került, de csak mint életrajzi adat. A szerző a mesébe egy félmondattal saját magát is beleírta, amikor megemlítette, hogy az ünnepségen „[…] az anyukák között van színésznő, állatorvos, és még rendőr is”.
Farkasházi Réka a legtöbb történetében ad megoldást a felvázolt konfliktusra. A Győzni tudni kellben Peti bevallja, hogy nem szeret veszíteni, ha éppen kártyázik a nagymamával, sőt szét is dobálja egy elbukott játszma után a lapokat. Ekkor hangzik el a könyv egyik kulcsgondolata:
„A játék sok mindenről szól. Ha játszol, akkor gondolkodsz, kipróbálod a szerencsédet, taktikázol, szórakozol, élményeket szerzel.”
A mesék kinyitnak egy konfliktust, ahogyan kinyitjuk a társasjáték tábláját, de a zárlatok nem a mesék nagy igazságai lesznek, fele királysággal és terülj-terülj asztalkámmal, hanem pedagógiai helyzetekre adott válaszok
E sorok írója néhány kis sztorit felolvasott a nyolcéves lányának, aki élvezettel hallgatta, fellelkesült, és a saját élethelyzeteire vonatkoztatva kezdett el mesélni.
A Névnapra című történetben Boglárkának elmagyarázza az édesanyja, hogy a vendégek nem azért jönnek hozzá, hogy ajándékot adjanak, hanem hogy együtt legyenek, ünnepeljék a kislányt, és mindenki jól érezze magát. Aztán az ajándékok emléke elhalványult, csak a buli közös élménye maradt élénk.
A Mi a jelmezed? sztorija arra keresi a választ, hogy mit tegyünk, amikor semmi sem sikerül, amikor minden összejön. A farsangi bálon rossz effektet adott be technikus bácsi, így a hangszernek beöltözött gyerekek nem tudták előadni a kis koreográfiájukat. Lucát később Mamika vigasztalta, megmutatva, miképpen lehet átírni a valóságot úgy, hogy veszünk hozzá egy varázspálcát, amivel a képzeletünkben kedvessé változtatjuk azt a bizonyos napot.
A kötet varázsereje tehát a szeretet. Az utolsó, A béke körbeér című karácsonyi történetben azt mondja Zizi: „Pedig ünnepelni olyan egyszerű. Csak kinyitod a szíved, és hagyod, hogy bebújjon a melegség.”
A könyv valósággal életre kel Szimonidesz Hajnalka rajzaitól, az illusztrációk remekül megmozgatják a meséket, a tengerparton játszódó történet vezető képét akár képeslapnak is el lehet képzelni.
A Társasjáték írásai valós élethelyzeteket tárnak fel, Farkasházi Réka életszerű helyzeteket teremt a meséiben, ugyanakkor az írások között nincs valós kohézió, a szerepelők egy-egy személyiségjegyet kaptak, és mielőtt megismernénk őket, máris új gyerek érkezik a színre.
Mégis győztesként ér célba az olvasó, mert azok nyerik a játékot, akik szembe mernek nézni a gyerekek konfliktusaival, a gyásszal, az igazságtalanságokkal, és megpróbálnak megoldásokat találni a kihívásokra.
Nyulat fogsz!
A képzeletbeli társasozásnak nyereménye is van, a Tintanyúl zenekar lemeze, melynek szintén Társasjáték a címe, a dalok pedig részben köthetők a könyv egyes epizódjaihoz. Ha azt mondjuk, hogy fiatalos, friss hangszerelésük főleg az angolszász pophoz, a KT Tunstall-féle világhoz köthetők, nem állítunk merészet. A Tintanyúl kollektívája Nemes Nagy Ágnes, Tóth Krisztina, Csoóri Sándor és Bartos Erika egy-egy versét is megzenésítette, de a szerzők között találjuk Kálmán Tamást és Csiszár Ferencet is.
Kellemes popdalokat hallunk, amelyek a könyv szerzője, Farkasházi Réka hangján szólalnak meg. A derűs, dinamikus felvételek életet lehelnek az autóban durcáskodó gyerekekbe, akik nem akartak reggel sem oviba, sem iskolába menni. A nyúl tehát ezúttal nem üregben, nem is a cilinderben lakik, hanem egy CD-lemez papírtasakjában. És hogy fér el ezen a szűk helyen? Egy Tintanyúl akárhol elfér.
Poós Zoltán
Farkasházi Réka: Társasjáték
Illusztráció: Szimonidesz Hajnalka
Manó Könyvek Kiadó
98 oldal
5990 Ft
